Boldogságkeresők

"- A barátom, Massimo "csupa ajtó, csupa ablak" lélek. Nagyon szeretem! - mosolyodott el a férfi.
- Csupa ajtó, csupa ablak? - nézett kérdően Elizabeth.
- Képzeljen el egy kockát, amelynek mindegyik oldala egy-egy betonfal, és tegyen rá egy háztetőt - magyarázta Didi. - Ebben a képzeletbeli házban lakik a lelkünk. Ott, legbelül, a kocka belsejében csak mi vagyunk. Mindenki különféle módon nyitott a világra. Vannak, akik képtelenek bárkit is közel engedni magukhoz. Az ő házukon nincsenek ajtók és ablakok. Zárkózott emberek, és csupán alig néhány családtaggal és baráttal osztják meg a bennük lakozó értékeket. Aztán vannak, akiknek ajtó és ablak is van a házán, ám mind zárva van, és csak nagy ritkán engednek be rajta valakit. És vannak, akiknek a háza telis-tele van ajtóval meg ablakkal, és azok tárva nyitva vannak a világra. Massimo háza ilyen.
Elizabeth érdeklődve hallgatta a férfi hasonlatát, majd kis idő múltával megkérdezte.
- Maga szerint az én házam melyik a sorban?
- Van rajta egy ajtó és számtalan ablak, ám mindegyik csupán résnyire van nyitva - nézett mélyen a nő szemébe Didi. - Tárja sarkig őket, Liz, hogy odabent kisüssön a nap - mosolyodott el."
(Jerome Coctoo: Boldogságkeresők)

Hát lehet egy ilyen fülszöveg után nem szeretni egy könyvet? Nem levenni a polcról, nem hazavinni, nem elolvasni? Nem, nem lehet :)

Ízlésről nem lehet vitatkozni

Ezzel a mondattal indított nagyfiam, mikor véleményét kérdeztem a Botero-kiállítás kapcsán. Beszélgetni viszont érdemes; ha nem tesszük, sose ismertem volna meg bátyám azon oldalát, amint festői technikáról, ábrázolásmódról és színvilágról lelkendezik, majd bő negyedóra múltán velős (és meglehetősen lesújtó) összefoglalását adja a Klimt-kiállításnak. Amiről viszont a sarjamat nem kellett külön kérdezni, mert egyik-másik kép előtt hosszasan mesélgette mi és miért tetszik neki. (Ez egyébként nekem két okból is örvendetes: egyrészt hogy a mindenfelől ránk ömlő, szellemi igénytelenséget sugalló és ösztönző szenny ellenére is lehet kulturális fogékonyságra nevelni, másrészt hogy hálistennek nem mindenkiből sikerül kiölni az önálló gondolkodás és véleménynyilvánítás képességét, pedig sajnos még mindig elég erős a poroszos szemléletű oktatás minálunk.)
Amúgy a szecessziós gyűjtemény az én szívemhez is közelebb állt, szeretem a grafikákat és az akvarelleket, és meglepődve fedeztem fel egy Rudolf von Alt képet is. Rudolf és Jakob von Alt művei előtt tavasszal órákig gyönyörködtem az Albertina egyik időszaki kiállításán. Nem állítom, hogy a "Nuda Veritas" minden darabja találkozott a tetszésemmel, azt viszont igen, hogy nekem jóval befogadhatóbb volt, mint Fernando Botero képei. De nem bántam meg, hogy láttam azokat is. Nagyon dél-amerikai. Nagyon más. Meghökkentő, számomra olykor kissé groteszkbe hajló. Engem nem érintett lelken, de azért senkit nem beszélnék le róla :)

So none of the girls here eat anything?

Nem véletlen, hogy itthon nincs mérleg. Illetve a kettő közül, ami mégis van, az egyik én vagyok, a másik a konyhai, de egyik sem alkalmas nagyobb tömegek emelgetésére. Ma kiderült, hogy ami viszont igen, az tízzel többet mutat a részvétlen kijelzőjén, mint amit ott látni szeretnék. Mese nincs, meg kell moccanni. A kóla piros-fehér, James Bond Sean Connery, a ruhaméret pedig M. Pont.

Kapitány, jéghegy!

Nagyjából így indultam neki az eddigi három iskolai napomnak. Idegen környezet, idegen emberek, jesszusom, én de öreg vagyok, és biztos mindenki jóval többet tud nálam, és egyébként is - jaj! Külön gyomorremegés volt a mai első két tömb, ami 'Kommunikációs kompetencia fejlesztése' néven semmi jót nem sejtetett társaságfób szerénységemnek. Ráadásul magamhoz képest embertelenül hajnalban kellett kelnem ahhoz, hogy ebben részt vegyek.
A csalódás boldogítóan megkönnyebbülést okozó volt. Továbbá büszke vagyok magamra, hogy amit az előadáson személyes kapcsolatok és gyereknevelés témában hallhattam, azok nagy részére hosszú évek tapasztalatai alapján én is rájöttem, és többé-kevésbé alkalmazni is tudom. A gyakorlat pediglen az alábbi kijelentéssel indult: "Ezeken az órákon játszani fogunk." Ha valamivel, ezzel egy pillanat alatt meg lehet fogni (bár kétségtelen, hogy azért játékból is van olyan, amiben nem szívesen veszek részt, de hálistennek csocsóasztalnak vagy go-táblának nyomát sem láttam a teremben :)). Drámapedagógia. És én, aki háromnál több ember közt jórészt a poharamat szorongatva szoktam ücsörögni és figyelni, mit beszélgetnek, azon kaptam magam, hogy rögtönzött interjút készítek, társalgok, véleményt mondok, ötletelek másokkal együtt. És a túl hamar véget érő óráról kénytelen-kelletlen kisereglő emberek már nem zárt kapuk mögött rejtező idegenek, hanem ismeretlen ismerősök, akikkel össze lehet mosolyogni, leülni, és fölvenni az órán ott maradt fonalvégeket.
Kapitány úr, kérem, globális felmelegedés van. A jéghegy olvadni kezdett. De még az is lehet, hogy mire odaérünk, kiderül: ott se volt.

Sziget 2010

Ahol Bruce Dickinson ismét bebizonyította, hogy még mindig a frontemberek gyöngye. Tudja, hogy kell bulit csinálni. Jó, jó, harminc éve csinálja, de akkor is. Ja, és szeretnék én is így ugrálni ötvenkét éves koromban, miközben a kifulladás legkisebb jele nélkül teli tüdőből harsogom túl a technika hiányosságait.

Álszentség reloaded

Februárban már volt egy hasonló ügy, gondolom ezen felbuzdulva döntöttek úgy valakik, hogy polgárpukkasztanak egy kicsinyt. Létrehoztak egy oldalt (mangia gatti = egyél macskát), ahol ízletes macskarecepteket közöltek, és az állatvédelmi törvényt idézve rámutattak, hogy eme négylábúak fogyasztását semmi nem tiltja. Amit igen, az az állatokkal való kegyetlen bánásmód.

Bratislava - A Tourism How-to

Érkezésekor ne rohanjunk azonnal a recepciós pultnál ácsorgó vendéghez, hiszen még az a téves képzete támadna, hogy belőle élünk. A teraszon napfürdőzve (rossz idő esetén a lounge-ban tévézve), türelmesen kivárunk öt-tíz percet, hogy elkerüljük ezt a kínos szituációt, ezzel mintegy elűzve a dolog üzleties jellegét, ily módon már az első pillanatokban otthonosabbát téve a vendég számára a szállodát.
A check-in folyamán szigorúan tilos a vendégre mosolyogni, nehogy bátorításnak vegye, és ott-tartózkodása során kérdésekkel és/vagy panaszokkal zaklasson bennünket vagy a személyzet többi tagját. Ezt a fölös emocionális megnyilvánulást egyébként lehetőség szerint a továbbiakban is kerüljük.