Numb

És egyébként is.
Pedig amúgy semmi oka nincs. Minden megy a maga kerékvágásában.
Mégis olyan fáradt érzés. Olyan hagyjatokbékén.
Sikerélményre vágyom. Vagy valami mást csinálni. Elrugaszkodni a csillogó, szelíd víztükörről. Repülni egyet.
Aztán persze visszaereszkedni és úszkálni tovább, mert végülis tökjó ez itt, de előtte repülni, belesimulni a nyárillatú levegőbe, átmozgatni az inakat, nekifeszülni a kócos szélnek, versenyt szállni a virágszirmokkal.

Jó lenne most becsukni az ajtót, fölszállni egy vonatra, és elhúzni egy hétre Velencébe. Ott meg csak üldögélni a parton, hallgatni, ahogy öblös hangon loccsan a tenger a cölöpök közt, amire a kikötött gondolák halk koppanással felelnek, vagy kóborolni a girbegurba utcácskákon, letelepedni a kockakövekre egy eldugott kis téren, ahová már csak tompán szűrődnek a város zajai, és nézni a házak falán táncot járó, aranyló napsugárkévéket.

Jó lenne most becsukni az ajtót, fölszállni egy buszra, és elhúzni egy hétre az Őrségbe, egy icipici faluba. Hajnalban kimenni a szélére, ahol boglyákba húzva áll a széna, mögöttük gólyák lépkednek kényeskedve, leülni a napmeleg betoncsíkra, amelyen úgysem közlekedik ilyenkor senki, és hallgatni a madarak korai zsezsegését. Beszívni a párás, földillatú levegőt, a közeli erdő lehelletét, visszafele pedig elkanyarodni az istállók felé, kíváncsian böködő, bársonyos lóorrokat simogatni.

Ki kéne simulni.

Valentine

In a galaxy far, far away....

... she said it and he knew.

So far, so close

Szép a gyémánt?
Nem, nem szép.
Nem szép, mert hiába tökéletes, hiába esztétikus, merev, kemény és rideg. Szerethetetlen.
Csak akkor ad melegséget, ha lángra kap.

So close, so far

Hogy micsoda különbség van...

információéhség és tudásszomj
elégedettség és boldogság
vallás és hit

között.

Daily inspiration

"Turn your face toward the sun and the shadows will fall behind you." (Maori proverb)

Ihlet, te pimasz kölyök!

Mert ilyen vagy, igen. Mindig olyankor kerülsz elő, mikor vendégek vannak, dolgom lenne, vagy épp nem is vagyok otthon. Aztán nekiállsz és nyaggatsz. Rágod a fülemet, beleszólsz a gondolataimba, hogy egy idő után másra már nem is tudok figyelni, csak rád. Aztán mikor leülök, hogy foglalkozzak veled is egy kicsit, nyűgös leszel, durcás, és féltékeny mindenki másra. "Csak rám figyeljél!" - hajtogatod makacsul, de mikor ott hagylak a kuckódban, hogy kiduzzogd magad, már megint a sarkamban jársz. Türelmetlen kölyök vagy, mondom erre én, de végül félreteszek mindent, hogy játszhassunk, hogy csacsoghass nekem kedvedre. Ettől persze fölvidulsz, teljesen lelkes leszel, és képes vagy órákig magyarázni, be nem áll a szád, én meg csak hallgatlak. Néha odáig merészkedsz, hogy még aludni se hagysz, pedig már minden figyelmemet neked adtam, úgy érzem magam, mint egy kifacsart szivacs, de te még mindig csak mesélsz, mesélsz... A másnapot kávéba lógó orrú pandaként indítom, zéró kommunikációs képességgel és kedvvel, s csak remélni tudom, hogy most egy időre kijátszottad magad.

Pardon me?

D, aki szakáccsá szeretne nőni: - Biológia fakultáción boncolunk állatokat!
K, aki viszont állatápoló lesz: - Azt nem úgy hívják, hogy gasztronómia?

Az információ hatalom

Nocsak, a civilizáció vívmányainak vannak előnyei is. Például mikor az ember lánya (jóféle heti sorozatának aktuális epizódját elnyammogván) távirányítóra kap, hogy képi éhségét némi desszerttel csillapítsa. Nézhető műsor persze nuku, de efféle információgyöngyszemre azt hiszem, enélkül nem lehetne akadni.
"[katt]
(random süket szöveg) /* itt tetszőleges számú ismétlés */
[katt]
... Jézust ...
[katt]
... az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik... "
Köszönöm. Jó tudni, ha netán valaha keresésére indulnék.

Pillanatképek - december 23.

Egy türelmes báty (bébiszitter?, 20ys tops) három általános sulis korú gyerekkel. "Mindened megvan? Nyugodtan vedd fel még a sálad. Megvárunk."
Egy srác, aki a saját talpát fotózza a villamosmegállóban.
Ugyanő kicsit később, amint úgyszólván egyszerre szív egy normál és egy "mosolygós" cigit.
Mínusz nulla fok a köztéri hőmérőn.
"De csinos vagy!" - egy utastárs karácsonyi üdvözlete vizsgáktól pandamintás arcomnak. Vagy nem ennek.
"Vagy nem volt férfi, vagy.... hát szóval melltartót viselt, na." - beszélgetés a szomszéd asztalnál, ebéd közben.

Az első

... karácsonyi jókívánság - merthogy addig már nem lesz dance - így hangzott:
"Szeretnék nektek boldog ünnepeket kívánni... közben fogjátok meg a könyökötöket..."
♥

Inspiration

Gw: - Annyira nincs kedvem ehhez a beadandóhoz, mondjatok már valami lelkesítőt, légyszi...
K: - Így jártál.

Hajnali telihold

Azokért a pillanatokért érdemes itt lenni, amikor úgy érzed, örökké fogsz élni.

Eppur si muove... di più

MOTD

Without any comment to a particular person who behaved pretty much like this.

Et tu mi fili...?

Tévedés azt hinni, hogy a váratlan támadások hátulról következnek be. Amit sose várna az ember, sose feltételezne - na az mindig szemből jön. És hogy a közhelyeknek is legyen létjogosultságuk, időről időre önigazolnak. Most épp a 'baj nem jár egyedül' nevű kedveske. Ott áll az ember lánya gyomorba rúgottan, a reflexből bevágott ajtó mögött, és azon gondolkodik, vajon leüljön-e a szőnyegre vagy ne higgyen a szemének (gyomrának), és húzza ki magát, mondván, ez biztos csak tévedés volt vagy paranoia - ekkor jön egy szúrás oldalról, telibe, szív küldi szívbe szívnek szívesen. Ahogy azt kell. Aztán még egy-két pofon, csak úgy desszertnek, de azért kellő körültekintéssel, remekül elhelyezve. A kéz kiléte már csak külön ínyencsége a dolog abszurditásának. Akár egy rossz kvízműsor: három ember, másfél hónap, egy padló! A győztes pedig... a negyediiiik, akinek gratulálunk, hisz elérte a tűrésküszöböt!

Relax

Te vagy a csoda
Életünk minden másodperce az Univerzum új és egyedülálló pillanata, egy olyan pillanat, mely soha többé nem tér vissza. Mire tanítjuk ezzel szemben a gyermekeinket? Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa.
Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik is valójában?
Azt kellene mindegyiküknek mondanunk:
- Tudod, mi vagy te? Egy csoda. Páratlan a magad nemében. Soha ezelőtt még nem született hozzád fogható. Csodálatos a lábad, a karod, az ügyes ujjaid, a mozgásod. Lehet belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven. Képes vagy bármire. Igen, te vagy a csoda. Vajon, ha felnősz, tudsz-e majd ártani valakinek, aki éppen olyan csoda, mint te vagy?
Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot méltóvá tegyük gyermekeihez.
Pablo Casals

Napidepi

Bacietto del giorno: "Coraggio! Qualcuno ti sta aspettando."
Ez mindenesetre biztató. Csak szólhatna is.
A hangdobozban: Ross. Rachel. Bono. Merazjó.

Benvenuti a Budapest

Aki utazik, az mindig egy kicsit időn és téren kívül van. Valahol a megfogható valóság és az életszerű álmok határán lebeg. A hazautazás szükségszerűen rossz: kipukkasztja ezt a burkot, és kezdenek szétszéledni a színek, az illatok, a nyüzsgés, a fények. Picit lehet még kapaszkodni a ki nem csomagolással, picit lehet még összetartani a mesélgetéssel. De már akkor sem azokon az utcákon jársz, nem azokba az ismeretlen-ismerős megállókba mégy, nem a felfedezett reggelizőhelyek ajtaján fordulsz be. És semmi sem olyan. És az unalomig ismert hétköznapok túljózan valósága fázósabb érzés, mint valaha.
Ezerfelé húz a szívem haza.

A nap tanulsága

Nem szabad csodameggyszínű, már ránézésre is selymesen finom tapintású estélyi ruhát felpróbálni 'csak viccből'.
Történt ez az alábbi módon: Greywind, születésnapja közeledtével elméne vásárolni drága jó szüleivel mindenféle olyas ruhaneműket, melyeket hiányola ruhatárából. Össze is válogatott pihepuha pulóvereket, bolondos sálat, tizenkét éves kora óta először fejfedőt.... aztán, míg kabátpróbából kifolyólag pár percre őrizetlenül maradt, megakadt a szeme egy földig érő szépségen. Gondolta, abból baj nem lehet, ha elkéri és felpróbálja, majd visszaadja szépen. Visszaadja, hiszen a világon semmi szüksége egy újabb olyan ruhadarabra, amit évente legfeljebb háromszor vehet föl, pláne hogy megfelelő árnyalatú cipőt is kéne keríteni hozzá. Bevonult hát a próbafülkébe és magára ölté a ruhát. Aztán tükörbe nézett, és hogy teljesen ne menjen el az esze, gyorsan a kijózanító árcédula után kapott. De már késő volt. Szerencséje a szerencsétlen helyzetben annyi volt, hogy az üzletben nem lehetett bankkártyával fizetni, Greywind pedig ennyi készpénzt nem hordoz magával, mert egészségtelen. Így hát negyedórányi próbafülkézés után ("hmm, ehhez ilyen frizurát kéne csinálni, meg kb ekkora sarkú cipőt keresni... nem is, inkább ilyen frizurát"), mikor a kabátvásárlásból visszatérő szülők megkérdezték, nincs-e valami baj, a szépséges földig érő visszakerült a helyére.
Greywind pedig megfogadta, hogy legközelebb óvatosabb lesz.

Krokodilógia

Családi brainstorming keretében megoldottuk a krokodil testfelépítésének rejtélyét.
D: - Azért vannak oldalt a végtagjai, hogy ha leesik a fáról, ne törje össze az alágyűrődő lábait.
A: - Aha, és ha úszóhártyái is lennének, repkedhetne egyik fáról a másikra.