Süssfelnap

Újabb ok, hogy sürgessem a tavaszt: ki kell mennem Bécsbe. Általában véve nem vagyok képregényrajongónak mondható (persze ez alól is vannak kivételek, pl Neil Gaiman Sandmanje), sőt nem is a gömbölyded női formák vonzanak, viszont nagyon szeretem az ilyen és ehhez hasonló, retro-hangulatú pinupokat és reklámplakátokat. És ha már kint vagyok, nem esne rosszul valami olyan időjárás, hogy ne bemenekülni kelljen a múzeumba, és urambocsá egy sétálást is el lehessen követni :)

PC is BS

Azazhogy a politikai korrektség baromság. Nem először fog el ez az érzés, de ma konkrétan szem- és fültanúja lehettem, hogy merre van a ló másik oldala. Egyes villamos, Budáról Pestre, a szó szoros értelmében vett tömegközlekedés. Pici nénike, jó másfél fejjel alacsonyabb nálam, termetes piacolós kocsija alig kisebb, mint ő maga. Szegénynek külön pechje, hogy nem a rátermett dzsungelkommandós-pestinyugdíjas kategória versenyzője, halkan elnézést kérve próbál az ajtó közelébe férkőzni leszállás céljából. A megszólított háta nem reagál, nénike lavírozik a kocsival. A hát nem mozdul fikarcnyit se, nénike tovább lavírozik a teli villamoson. Mire is a megszólított mellett álló, vele társalkodó, genetikailag nőnemű lény hátrafordul, és magas C közelébe ívelő hangnemben konkrétan leugatja a nénit: "Nem tudna vigyázni?! Mozgássérült vagyok, és pont a fájós lábamra tolta rá a kocsit!" (Semmi látható jele egyébként.) Néni elnézést kér, mentegetőzik. A lény elfordul, és fennhangon, hogy a fél villamosközönség hallja, "odasúgja" utazótársának, a hátnak: "Nem értem, hogy lehetnek az emberek ilyen bunkók. Miért nem lehet tekintettel lenni ... Minek utazik ilyen szar kocsival... Miért ilyen bunkók az emberek, hihetetlen." Nénike figyelmen kívül hagyja az intelligencia eme ragyogó megnyilvánulását, és szolidan próbálkozik: "Elnézést, segítene leemelni a kocsit leszállásnál?" A válasz mint jogosnak vélt felháborodás, egy pillanatot sem késik: "Menjen maga a picsába! (sic!) Szálljon le, ahogy akar!", majd ismét fél percnyi fennhangon elkövetett szocializációs szegénységi bizonyítvány kitöltés következik.
Politikai korrektség. Emberi jogok. Méltóság. És ugye még csak el se lehet küldeni visszakézből a búsba, mert akkor mindjárt megy a szirénázás, hogy őneki külön jogai vannak és kötelező tisztelet meg minden... Innen üzenem az illetőnek, hogy a jogok egyenlőek, és ha én viselkedtem volna hozzá hasonlóan, akkor engem teljesen jogosan érzéketlen sötétparaszt seggfejnek tartott volna vagy három tucat ember, akik jelen voltak, és attól, hogy ő bizonyos tekintetben más, a modorára nincs mentség. Lehet, hogy fizikailag mozgássérült, de szociálisan nyomorék.
Tudom, hogy nem mindenki ilyen, de sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy az ehhez hasonló figurák száját nyitjuk még nagyobbra a PC-vel. És ez szomorú.