Felbosszantják...

"- Akarjátok hallani a sikerfilmszinopszist? - kérdezte Melodráma.
Howard felnézett fáradt szemhéja alól.
- Hosszú?
Melodráma derűsen vállat vont. - Mint afféle sikerfilmszinopszis. Íme: "Felbosszantják. Bosszút áll."" (Vavyan Fable: Álomhajsza)

Ez csak úgy eszembe jutott. Szóval...
Ad 1: Én szeretném és fogom eldönteni, mikor és mennyi időt töltök a gyermekeimmel, valamint hogy milyen szellemben nevelem őket. Kikérem magamnak, hogy az állam megkérdőjelezi a szülői szerepre való alkalmasságomat, és kvázi államosítja a gyerekeimet. A világnézetünkhöz meg aztán az égegyadta világon senkinek semmi köze. Nem vagyok köteles katolikus (vagy bármilyen más, csak most épp ez az állami mánia) eszmék mentén élni. Ó, és a "csend, rend, fegyelem" nem abszolút értékek.
Ad 2: A helyzet az alábbi: én vagyok a fogyasztó, ha kimegyek a piacra (legyen az akár konkrét piac vagy hipermarket), keresletemet az igényeim formálják - a pénzemért nem fogok drága szart venni csak azért, mert történetesen itthon sikerült előállítani. Zágsón. Ha vásárolok, azért teszem, mert ízlik. Mert egészséges. Mert tetszik. Legrosszabb esetben pedig azért, mert ezt tudom megfizetni. A népnemzetgazdasági érdekek kb nulla szerepet játszanak a döntéseimben. Egyébként is: miért kéne az ócska és/vagy drága kutyafüle megvásárlásával támogatnom a termelőt a további hasonló színvonalú kutyafüle előállításában?! Hát hülye vagyok én? Tessék minőségit előállítani versenyképes áron, s akkor azt fogom venni. Ennyire egyszerű.
A bosszú pedig? Jusztis gondolkodni tanítom a gyerekeimet. Nem ama fennkölten hangoztatott, ám közelebbről be nem határolt "magyar gondolkodásra", hanem önálló és kritikus gondolkodásra. Saját vélemény formálására. Ja, és hiánycikkekre: nyitottságra, türelemre és toleranciára. Továbbá ezentúl sem teszem be a lábam ama hárombetűs üzletlánc boltjaiba. A Corát azért sajnálom, kár lesz érte.