Tündérkonyha

Két és fél havi húsnemevés margójára.

Elsősorban (bár ezt eddig is tudtam, de hadd tudja más is): végtelenül rendes és támogató családom van - saját kiscsaládom szolidaritásból és teljesen önként ugyanazt ette hétvégente, amit magamnak készítettem, Anyukám pedig hihetetlenül finom vega kajákat talált ki nekem, mikor náluk ettünk.

Az éttermeket tekintve már közel sem ennyire rózsás a helyzet, ha ugyanis ma valaki Magyarországon úgy dönt, hogy nem fog húst (vagy - horribile dictu - semmilyen állati terméket) enni, az elég nehéz helyzetbe kerül, ha beül valahova, vagy akár csak pizzát szeretne rendelni egy nemszeretnékfőzni estén. Tudom, hogy vannak kifejezetten vegetáriánus/vegán éttermek, de miért kéne rákényszerítenem nem lombevő vacsorapartneremet, hogy mellőzze a húst? Egy kis fantáziával nem nagy ördöngösség a rántott sajt/gomba/karfiol szentháromságon kívül sem ínycsiklandó vega ételt főzni. Tényleg nem. És még csak nem is drágább.

Hogy hiányzott-e a hús? Nem igazán. Eleinte semennyire. Húsvétkor igazi parasztsonkát főztem, aminek csuda csábos illata volt, a drágáim lelkesen ették az obligát húsvéti reggelit, de nem esett rosszul. Mint ahogy sok minden más sem. Egyetlen kivétel volt ez alól: a rántott csirke. Na, azért zokogtak az ízlelőbimbóim. De egyébként minden önbecsapás ("ez olyan, mintha hús lenne"-kaják) nélkül is remekül elvoltam. Arra viszont rájöttem, hogy vegán (pláne nyersvegán) soha a büdös életben nem leszek, még ha kötelezővé teszik, akkor se. Meleg étel nélkül több okból sem tudom elképzelni az életem, de gyümölcsnapos tapasztalataim alapján nemcsak hogy nem tudok jóllakni nyers dolgokkal, de a nap végére már nem is kívánom, és ölni tudnék egy kis rendes kajáért. A tejtermékek pedig jóval változatosabbá teszik a húsmentességet, ráadásul milyen már egy spaghetti al pomodoro e basilico parmezán nélkül?

Nem először döntöttem hosszabb-rövidebb időre a pitypangevés mellett, és egyébként is kevés húst eszem. Szeretem az állatokat, és tisztelem az élet majdnem minden formáját (a szúnyogokét - különösen nagy tömegben - például kevésbé). A szívem szakadt meg, amikor a kedvenc "kockás" tyúkocskámból főzött anno a nagyim vasárnapi húslevest. De a taraját attól még elkértem. Mert finom.