Tavasz

Végre. És még a nap is süt, és kezd emberi lenni a hőmérséklet. Szeretném, ha ez most már így is maradna egy jó darabig :)

Torkos csütörtök

Amiről idén megint lemaradtam. Helyette viszont sikerült megnéznem egy agyondicsért filmet (Knocked Up), ami majdnem bekerült a nembírtamvégigülni egyébként viszonylag szűk kategóriájába. A főszereplő nővére egy hülye picsa tenyérbemászóan ellenszenves karakter, a főszereplő viselkedését néhol csak a skizoiditás magyarázhatná, az öt haver lúzersége szintén nem volt elég szerethető egy romkomhoz, és úgy összességében a film nem igazán találta el, hogy poénos-romantikus vagy lelkizős-romantikus akar-e lenni, így aztán nem sikerült egyik sem. De a kenyérlángos legalább finom volt :)

Legyen már tavasz

Mert nagyon unom, hogy azokon a területeken, ahol az önkormányzatnak kellett volna eltolni a havat, mostanra többször felolvadt-megfagyott tükörsima jégpáncél színesíti elég sok ittlakó életét spontán jégrevü-elemekkel. Jelentem, ha korizni szeretnék, akkor majd befizetek valamelyik pályán, a piac körött túl sok az amatőr jégtáncos ahhoz, hogy egy művészibb kűrt be lehessen mutatni.

Képmutatás

Szóval valaki macskából akart vacsorát főzni.
Legalábbis a vád szerint. Az illető válasza a vádakra az volt, hogy senkit sem buzdított macskaevésre, csak régi szokásokat mesélt el, amikor (gondolom a szegénység okán) nyúl helyett macska szerepelt az étrendben további olyan hozzávalókkal (mint például a szarvasgomba!), amik olcsók és bárki által hozzáférhetők, mégis ínyencségnek számító fogások voltak. És igen, nekem is mesélt nagypapám azokról az ínséges időkről, amikor varjúból főztek levest, és elhullott lovak húsát hasznosították - jobb híján.

Hogy tartsuk távol a leendő ügyfeleket?

Vajon hogy akar szert tenni vendégkörre egy olyan hely, aminek két telefonszáma lelhető fel a neten, az egyik már nem él, a másikon pedig senki sem veszi fel a kagylót (nyitvatartási időben, természetesen)? Lehet, hogy én vagyok túlérzékeny fogyasztó, de két nem fogadott hívás után a harmadik már egy másik helyen fog landolni. Piacgazdaság van, kérem. Ennyire jól megy?

Szürreál

Furcsa, ősi maradványok vannak az emberi viselkedésben, a környezetünkre adott reakcióinkban. A szürreális, a bizarr borzongást vált ki, vagy legalábbis valami olyan kényelmetlen érzést, ami megmagyarázhatatlan, mert a tudat alatt, egy nem használt sarokban lapul. Ez akkor is igaz, ha a 'normálishoz' képest a változás önmagában nem fenyegető, ha az a dolog, ami a megszokott helyén szerepel, esetleg teljesen hétköznapi.

Megnéztem...

... a Kalózhajót (The Boat That Rocked). Erre nem is lehet azt mondani, hogy 'tetszik', mert olyan ridegnek és személytelennek tűnik. Ez egy szeretnivaló film :)

Elitizmus

Egy nagyobb plázában elköltött ebéd - némi bámészkodásnak álcázott figyeléssel kombinálva - felér egy szociológiai tanulmánnyal.

Zöld-ség

    Az ablakon túl lévő fél méteres hóra kinézve elég nehéz elhinni, hogy globális felmelegedés van. Pedig.
    Ötletes reklámok és zöld oldalak olvasgatása volt a mai reggelim, és ilyenkor óhatatlanul eszembe jut, hogy én mit teszek - és mit nem - a környezetvédelemért. Tulajdonképp az előbbi kategória jóval több elemet foglal magába, mégis van pár dolog a második halmazban is. Konkrétan az alábbiak:

        1. Nem tekerem lejjebb a fűtést. - Fázós vagyok, és nem szeretem az érzést; nekem kell a komfortérzetemhez a (minimum) 22 fok télen is. Legalább itthon.

        2. Nem mosogatok állóvízben. - Kizárt, hogy önszántamból olyan vízbe nyúlkáljak, amiben mindenféle gyanús dolgok úsznak. És már ránézésre is legalább tízféle kiütést kapok tőle, annyira nem higiénikus.

       3. Nem használok energiatakarékos izzókat. - A hidegen kívül a másik aminek betege tudok lenni, az a sötét. Az embernek szüksége van fényre. Pont. Majd ha gyártanak olyan fényerejű ÉS olyan színű fényt adó égőket, mint a hagyományos, majd akkor.

    Viszont szelektíven gyűjtöm a szemetet, nem kérek szatyrot (illetve papírszatyrot veszek) vásárlásnál, nem hagyok használaton kívül adaptert a konnektorban, a számlák elektronikus úton intéződnek, tömegközlekedek, az esetek túlnyomó többségében idényzöldséget/-gyümölcsöt eszem, a havi nagybevásárlástól eltekintve piacon és kisboltokban veszem meg amire szükségem van. Hiányzik a visszaváltható palackban kapható ásványvíz/gyümölcslé/akármi, nehezményezem, hogy a tankönyvek nem könyvtári-kölcsönzős rendszerben kaphatók (kivéve azoknak, akik tankönyvtámogatásra jogosultak - de könyörgöm, miért nem lehet akkor mindenkinek?), és szívem szerint a sushi mellé adott evőpálcikát is lemondanám, mert van már elég.

Miért is?

• Mert csak, és mert miért ne.
• Mert perpill nincs ihletem újabb novellához, se a régi regényhez.
• Hogy legyen még valami, amit úgyse fogok rendszeresen csinálni.
• Mert épp nem volt jobb dolgom hajnali háromkor.