Pillanatképek - december 23.

Egy türelmes báty (bébiszitter?, 20ys tops) három általános sulis korú gyerekkel. "Mindened megvan? Nyugodtan vedd fel még a sálad. Megvárunk."
Egy srác, aki a saját talpát fotózza a villamosmegállóban.
Ugyanő kicsit később, amint úgyszólván egyszerre szív egy normál és egy "mosolygós" cigit.
Mínusz nulla fok a köztéri hőmérőn.
"De csinos vagy!" - egy utastárs karácsonyi üdvözlete vizsgáktól pandamintás arcomnak. Vagy nem ennek.
"Vagy nem volt férfi, vagy.... hát szóval melltartót viselt, na." - beszélgetés a szomszéd asztalnál, ebéd közben.

Mire fizetjük a TB-t?

Gyermekem már vagy egy hete elgyötört ábrázattal, ámde határozatlanul mászkált a lakásban, fogfájásból kifolyólag, tegnap meguntam, és elzavartam fogászhoz. Ma reggel gyűrött arccal bebotorkált a felnőtt fogászatra, ahol - miután előadta, hogy mi baja - közölték vele, hogy még nem számít felnőttnek, menjen a gyerekrendelésre. Fölhívta az egyetlen gyerekfogászatot, amit ismerünk, megértően bólogattak, hogy oké, fáj a foga, de körzet szerint nem ide tartozik, kapott egy másik telefonszámot. Három a magyar igazság alapon az újabb rendelőt is megkereste, előadta, hogy elég vacakul érzi magát, mikor mehetne. Ja, hát karácsony előtt már ne is remélje (ezt így dec. 14-én!), majd valamikor két ünnep közt, de inkább januárban. Hogy addig fölfordul kínjában, fájdalomcsillapítón él vagy elmegy magánrendelőbe, az úgy tűnik egyéni szocproblem. Értem én, hogy sokan vannak, de akinek fájt már foga, az tudja, hogy néhány órát is nehéz várni, nemhogy heteket! Éljen a magyar egészségügyi ellátás.

De most tényleg: mire fizetjük a TB-t?!

Az első

... karácsonyi jókívánság - merthogy addig már nem lesz dance - így hangzott:
"Szeretnék nektek boldog ünnepeket kívánni... közben fogjátok meg a könyökötöket..."
♥

NapIdézet

"Mindössze négy fontos kérdés van az életben, don Octavio. Mi a szent? Miből van a lélek? Miért érdemes élni, és miért érdemes meghalni? És a válasz mindre ugyanaz: csakis a szerelem."
(Don Juan de Marco)

Inspiration

Gw: - Annyira nincs kedvem ehhez a beadandóhoz, mondjatok már valami lelkesítőt, légyszi...
K: - Így jártál.

Karácsonyi vásár

You know: az a hely, ahova a sok zakkant ember kimegy lökdösődni, valami olyan koreográfiájú táncot járni, melyet mintha senki sem tanult volna meg rendesen, ezért mindenki a másik lábán tapos, no és nagyjából másfél óra múlva hozzáfagyni a közelebbről meg nem határozott halmazállapotú csapadéktól nyálas kockakövekhez.
És mégis jó. Nekem most például azért, mert szeretem a hangulatát, kicsit levezethettem a holnapi napomat, amit a hátam közepére sem kívánok, és újfent kiderült, hogy vannak más lököttek is. Az egész egy habos-pihés-szárnyas glóriával kezdődött, amit megláttam valaki fején, és elhatároztam, hogy márpedig nekem ilyen kell. Lett is, némi forralt bor után mindhárman viccesnek találtuk, hogy a fejemre is rakjam, s már az utolsó kört róttuk a bódék közt, mikor egy csapat mosolygós, biciklis Mikulás egyike odaszólt: "Helló, kolléga!". Made my day. Rövid dumcsi után még egy szaloncukorra is jó voltam a gyanúsan sportos és alulkoros Télapónál. (Ennél gyakorlatibb hasznára Dani mutatott rá, mondván így kell ezerötszázért havibérletet venni, mikor a BKV-ellenőr úgy rácsodálkozott a glóriámra, hogy az orra alá dugott napijegyem kb mindegy is volt...)
Kellett ez a holnap előtt. Köszönöm... kolléga :)