So far, so close

Szép a gyémánt?
Nem, nem szép.
Nem szép, mert hiába tökéletes, hiába esztétikus, merev, kemény és rideg. Szerethetetlen.
Csak akkor ad melegséget, ha lángra kap.

So close, so far

Hogy micsoda különbség van...

információéhség és tudásszomj
elégedettség és boldogság
vallás és hit

között.

Daily inspiration

"Turn your face toward the sun and the shadows will fall behind you." (Maori proverb)

Ihlet, te pimasz kölyök!

Mert ilyen vagy, igen. Mindig olyankor kerülsz elő, mikor vendégek vannak, dolgom lenne, vagy épp nem is vagyok otthon. Aztán nekiállsz és nyaggatsz. Rágod a fülemet, beleszólsz a gondolataimba, hogy egy idő után másra már nem is tudok figyelni, csak rád. Aztán mikor leülök, hogy foglalkozzak veled is egy kicsit, nyűgös leszel, durcás, és féltékeny mindenki másra. "Csak rám figyeljél!" - hajtogatod makacsul, de mikor ott hagylak a kuckódban, hogy kiduzzogd magad, már megint a sarkamban jársz. Türelmetlen kölyök vagy, mondom erre én, de végül félreteszek mindent, hogy játszhassunk, hogy csacsoghass nekem kedvedre. Ettől persze fölvidulsz, teljesen lelkes leszel, és képes vagy órákig magyarázni, be nem áll a szád, én meg csak hallgatlak. Néha odáig merészkedsz, hogy még aludni se hagysz, pedig már minden figyelmemet neked adtam, úgy érzem magam, mint egy kifacsart szivacs, de te még mindig csak mesélsz, mesélsz... A másnapot kávéba lógó orrú pandaként indítom, zéró kommunikációs képességgel és kedvvel, s csak remélni tudom, hogy most egy időre kijátszottad magad.

Pardon me?

D, aki szakáccsá szeretne nőni: - Biológia fakultáción boncolunk állatokat!
K, aki viszont állatápoló lesz: - Azt nem úgy hívják, hogy gasztronómia?

Mit keresel te Pesten?

Hogy lehet írni a földi paradicsomról? Milyen szavakkal lehetne elmesélni, milyen érzés egy olyan helyen lenni, ahol mindenféle meditáció nélkül, észrevétlenül kisimul az ember, és csak úgy áramlik az energia? Impresszionista poszt következik.
Dimbek-dombok, tetejükön vagy ahhoz közel házakkal, igazi vadvirágos rétek-kaszálók, kupacokba fésült széna, itt-ott girbegurba fa alatt megbúvó, sötétre korhadt faépületek, keskeny, kanyargós utak, mellettük farakások, és sehol kerítés, ameddig a szem ellát. Vérpezsdítően, szédítően friss levegő és eleven csönd. Végtelen, szelíd gyönyörűség.
Persze, el lehet menni a boltba a dombhátra simuló aszfaltcsíkon is, de milyen más érzés a napsütötte, párás erdőn keresztülvágni egy vekni kenyérrel, hallgatni a citromsármányt, a rozsdafarkút, a sárgarigót... alig pár méterre egy őz ugrik egy kis tisztásról a fák közé, az erdőszélen egy bokor alól fácán riad fel.
Lovak. Sötét és világos mézszínű, gesztenyeszín, halványszürke, csokibarna szépségek. Az érzés, amikor egy apró mozdulattal 'beszélni' lehet egy másik élőlénnyel. Leszállván róla átölelni a nyakát, egy nedves lóorr nyoma a pólón, és a finom illat, ami az ember kezén marad még kézmosás után is.
Fenyőfák vigyázta halványzöld tó, gömbölyű kavicsokkal, süppedős homokpaddal, édes vízillattal, röpködő szitakötőkkel. Fenyőtobozzal vízilabdázni.
Tetőtér, tetőablak, saját planetárium. Csillagokkal telehintett puha, feketebársony égbolt. Rengeteg csillaggal. Ugyanezen tetőablakon kopogó esőcseppek; gyerekkorom nyaraira emlékeztetnek. Olvasok a neszező, szöszmötölő esőben, a víz békésen folydogál az üvegről a tetőre.
Zöld spalettás napsárga ház, a fáskamránál földigtetővel, tornáccal, terasszal, hűvös, mély kerekes kúttal; kilátása nincs, mert ez az egész táj maga a kilátás: egyik irányba az út bújik a domboldal és a fenyők közé, másik irányba a falu házai kukucskálnak a dombpúpokról, mint egy rendetlenül összegyűrt takaróról.
Már megint az az érzésem, hogy nem otthon lakom.

Átok és áldás

A fair play jegyében a két évvel ezelőtti posztomhoz hasonlóan idén is meg kell emlékezzek a kisoroszi Edda-koncertről. Ha leírtam a rosszat, úgy korrekt, ha most azt is megemlítem, hogy IGEN! Így! Ilyen egy igazi buli, amit végig lehet ugrálni, csápolni és teli tüdőből ordítani a dalokat. Ha nagyon akarnék kötözködni meg kukacoskodni, akkor hiányolhatnám a Száguldást vagy az Elöl a lányokat vagy az Ebből eléget.... de az a helyzet, hogy - hacsak nem lett volna még vagy másfél órával hosszabb a koncert - így is kerek volt, és elégtétel a tavalyelőttiért. Köszönöm.
(A cím pedig egy számomra új - valójában 2009-es - szám, ami bekerült a kedvencek közé.)

VIVAldi!

Nekem ma pontosan erre volt szükségem. Vizsga után, kimerülten  ballagva a villamosmegállótól a HÉV felé. Az aluljáróban egy hegedűs Vivaldi Négy évszakának egyik tételét játszotta, de úgy, mintha egy egész szimfonikus zenekar állna mögötte. Szíven simogatott. Ki mondta, hogy az utcazene nem lehet gyönyörű?
(És nem mellesleg Vivaldi nagy kedvencem, ráadásul mindig Velence jut eszembe róla... <3 )

Az információ hatalom

Nocsak, a civilizáció vívmányainak vannak előnyei is. Például mikor az ember lánya (jóféle heti sorozatának aktuális epizódját elnyammogván) távirányítóra kap, hogy képi éhségét némi desszerttel csillapítsa. Nézhető műsor persze nuku, de efféle információgyöngyszemre azt hiszem, enélkül nem lehetne akadni.
"[katt]
(random süket szöveg) /* itt tetszőleges számú ismétlés */
[katt]
... Jézust ...
[katt]
... az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik... "
Köszönöm. Jó tudni, ha netán valaha keresésére indulnék.

Abszurdisztán

"Meghirdetett munkahely: [...] bolti eladó
Képesítés, egyéb feltételek: kereskedelmi vagy közgazdasági felsőfokú végzettség [...]
Legfőbb feladatai: [...] eladói tevékenység, pénztárgép kezelés (sic), árufeltöltés, készletnyilvántartás "

Két kérdés merül fel bennem (ami igazándiból három): nademostténylegkomolyan?! o.O, pénztárgép kinyitásához meg könyvek polcra pakolásához már diploma kell?, sőtmégpedig (horribile dictu) az én diplomám is ennyit fog érni? Ennyit?!
Néha elmegy a kedvem ettől a zországtól.

Az gasztrokultúrára való nevelés hiábavalóságárul

"- Szóval akkor mit főzzek hozzá?
- Hát olyan izét, ami összetapad. Nem olyat, ami olyan mint a rizs és mindig keményre főzöd, hanem azt a másikat... az valami dara?"
(Napi találós kérdés: miféle köretnekvalókról volt itt szó? A megfejtők között egy meglepődést és egy bélelt csokipapírt sorsolunk ki.)