Múzeumok éjszakája

Egyrészt buli. Másrészt is az. Néhol egész középkori tűzzsonglőrös-bazáros-zenés-táncos vásár-feelinggel, ami nálam külön pluszpont. És jó látni, hogy minden korcsoport képviselteti magát, és ennyi embert megmozgat a dolog. (Persze az engedély nélkül járdaszéli gagyiárusokat is, de ennyi fölött még szemet lehet hunyni. Esti sötétben pláne :) ) Az egy, amit sajnálok, az idő rövidsége. És hogy ehhez képest mennyit kell várni a következőre.

Cenzúra

Ami ugyebár csúnya és elítélendő dolog. Demokráciában ilyen nincs, nem lehet. Mutogatunk erre-arra elrettentő példákat találva. De vajon miért gondoljuk úgy, hogy minket, európaiakat őszintén és elfogulatlanul tájékoztatnak a világ dolgairól? Hogy sehol egy elhallgatott disznóság, egy vágott videofelvétel, egy kiragadott esemény, ami így már egészen mást jelent... Honnan ez a hírügynökségek függetlenségébe és objektivitásába vetett naiv bizalom?
Kapunk egy nézőpontot. Ami kényelmes, mert szépen beleillik abba, amiben felnőttünk. De vajon hogy viszonyul ez a valósághoz? A legtöbb dolognak nem lehet személyesen utánajárni. (Meg amúgyis, ki venné a fáradságot :)) És azt ugye még a legnaivabbak sem vitathatják, hogy a média manipulatív.
"Terelnek bennünket itt, de piszkosul."

Utazás a jacuzzi körül

Ajándék ötcsillagos wellnesshétvége, álom luxuskivitelben.
Greywind parázik, elvégre nem született felső tízezer. Szekrényt kiborít, visszapakol, parázik, családot kiborít. Testvéri jótanács: "lazán bevonulsz, orrod fönt, közlöd hova vigyék a csomagodat és nem köszönsz meg semmit". Ezen persze jót nevetünk, mert hát minket nem erre neveltek, ellenben van bennünk egy egészséges adag cinizmus.
Nos, a hely gyönyörű volt, a társaság kozmopolita, az aggodalom pedig fölöslegesnek bizonyult. Tapasztalataim az alábbiak.

(Not) Without My Daughter?

Tegnap végre volt időm leülni kicsit olvasni (úgysmint úgy döntöttem, hogy a házimunka ráér, úgyse végzi el helyettem senki), és találomra lekaptam egy könyvet a polcról. Lányom nélkül soha. Többször olvastam már, bár az első alkalom szörnyülködései után némi szkepticizmussal vettem a kezembe újra és újra. Érdekel az iszlám világ, a muszlim szokások - különös tekintettel persze az étkezési szokásaikra, elvégre gasztrobolond vagyok -, épp ezért nem tudom minden fenntartás nélkül elfogadni az amerikai nézőpontot, ahol - szerintem néha szenzációhajhász módon - az arab-perzsa világ satanizálása folyik. Ahelyett, hogy...