Aki utazik, az mindig egy kicsit időn és téren kívül van. Valahol a megfogható valóság és az életszerű álmok határán lebeg. A hazautazás szükségszerűen rossz: kipukkasztja ezt a burkot, és kezdenek szétszéledni a színek, az illatok, a nyüzsgés, a fények. Picit lehet még kapaszkodni a ki nem csomagolással, picit lehet még összetartani a mesélgetéssel. De már akkor sem azokon az utcákon jársz, nem azokba az ismeretlen-ismerős megállókba mégy, nem a felfedezett reggelizőhelyek ajtaján fordulsz be. És semmi sem olyan. És az unalomig ismert hétköznapok túljózan valósága fázósabb érzés, mint valaha.
Ezerfelé húz a szívem haza.
Day 337
10 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése