A nap tanulsága

Nem szabad csodameggyszínű, már ránézésre is selymesen finom tapintású estélyi ruhát felpróbálni 'csak viccből'.
Történt ez az alábbi módon: Greywind, születésnapja közeledtével elméne vásárolni drága jó szüleivel mindenféle olyas ruhaneműket, melyeket hiányola ruhatárából. Össze is válogatott pihepuha pulóvereket, bolondos sálat, tizenkét éves kora óta először fejfedőt.... aztán, míg kabátpróbából kifolyólag pár percre őrizetlenül maradt, megakadt a szeme egy földig érő szépségen. Gondolta, abból baj nem lehet, ha elkéri és felpróbálja, majd visszaadja szépen. Visszaadja, hiszen a világon semmi szüksége egy újabb olyan ruhadarabra, amit évente legfeljebb háromszor vehet föl, pláne hogy megfelelő árnyalatú cipőt is kéne keríteni hozzá. Bevonult hát a próbafülkébe és magára ölté a ruhát. Aztán tükörbe nézett, és hogy teljesen ne menjen el az esze, gyorsan a kijózanító árcédula után kapott. De már késő volt. Szerencséje a szerencsétlen helyzetben annyi volt, hogy az üzletben nem lehetett bankkártyával fizetni, Greywind pedig ennyi készpénzt nem hordoz magával, mert egészségtelen. Így hát negyedórányi próbafülkézés után ("hmm, ehhez ilyen frizurát kéne csinálni, meg kb ekkora sarkú cipőt keresni... nem is, inkább ilyen frizurát"), mikor a kabátvásárlásból visszatérő szülők megkérdezték, nincs-e valami baj, a szépséges földig érő visszakerült a helyére.
Greywind pedig megfogadta, hogy legközelebb óvatosabb lesz.