Et tu mi fili...?

Tévedés azt hinni, hogy a váratlan támadások hátulról következnek be. Amit sose várna az ember, sose feltételezne - na az mindig szemből jön. És hogy a közhelyeknek is legyen létjogosultságuk, időről időre önigazolnak. Most épp a 'baj nem jár egyedül' nevű kedveske. Ott áll az ember lánya gyomorba rúgottan, a reflexből bevágott ajtó mögött, és azon gondolkodik, vajon leüljön-e a szőnyegre vagy ne higgyen a szemének (gyomrának), és húzza ki magát, mondván, ez biztos csak tévedés volt vagy paranoia - ekkor jön egy szúrás oldalról, telibe, szív küldi szívbe szívnek szívesen. Ahogy azt kell. Aztán még egy-két pofon, csak úgy desszertnek, de azért kellő körültekintéssel, remekül elhelyezve. A kéz kiléte már csak külön ínyencsége a dolog abszurditásának. Akár egy rossz kvízműsor: három ember, másfél hónap, egy padló! A győztes pedig... a negyediiiik, akinek gratulálunk, hisz elérte a tűrésküszöböt!