When the Lights Are Down

Néha olyan jól esne, ha a három kapcsolóból ki lehetne iktatni az egyiket. Pöcc, és nincs értelem/érzelem/vágy. Mikor melyik. Vagy legalább kicsit kölcsönkérni Nicolas Cage-től a két percre előrenézés képességét, aztán abból levezetni, mi fog történni. Nem a következmények felelősségétől menekülni, és csak akkor használni, mikor tényleg szükséges. Hogy ne kelljen elveszíteni valakit, aki nagyon fontos. Hogy ne kelljen arcra esni vagy pláne mellé. "Every move you make creates your destiny."
Vannak szálak, amiket nem lehet eltépni, és ez jó érzés. Általában. Amikor nem, akkor sem szakadnak, mert nem tudnak, hanem fáj pokolian, külön-külön minden egyes darab, ami összeköt.
A hátamat merném mutatni. De nem tudok hátat fordítani.