Múzeumok éjszakája

Egyrészt buli. Másrészt is az. Néhol egész középkori tűzzsonglőrös-bazáros-zenés-táncos vásár-feelinggel, ami nálam külön pluszpont. És jó látni, hogy minden korcsoport képviselteti magát, és ennyi embert megmozgat a dolog. (Persze az engedély nélkül járdaszéli gagyiárusokat is, de ennyi fölött még szemet lehet hunyni. Esti sötétben pláne :) ) Az egy, amit sajnálok, az idő rövidsége. És hogy ehhez képest mennyit kell várni a következőre.

Cenzúra

Ami ugyebár csúnya és elítélendő dolog. Demokráciában ilyen nincs, nem lehet. Mutogatunk erre-arra elrettentő példákat találva. De vajon miért gondoljuk úgy, hogy minket, európaiakat őszintén és elfogulatlanul tájékoztatnak a világ dolgairól? Hogy sehol egy elhallgatott disznóság, egy vágott videofelvétel, egy kiragadott esemény, ami így már egészen mást jelent... Honnan ez a hírügynökségek függetlenségébe és objektivitásába vetett naiv bizalom?
Kapunk egy nézőpontot. Ami kényelmes, mert szépen beleillik abba, amiben felnőttünk. De vajon hogy viszonyul ez a valósághoz? A legtöbb dolognak nem lehet személyesen utánajárni. (Meg amúgyis, ki venné a fáradságot :)) És azt ugye még a legnaivabbak sem vitathatják, hogy a média manipulatív.
"Terelnek bennünket itt, de piszkosul."

Utazás a jacuzzi körül

Ajándék ötcsillagos wellnesshétvége, álom luxuskivitelben.
Greywind parázik, elvégre nem született felső tízezer. Szekrényt kiborít, visszapakol, parázik, családot kiborít. Testvéri jótanács: "lazán bevonulsz, orrod fönt, közlöd hova vigyék a csomagodat és nem köszönsz meg semmit". Ezen persze jót nevetünk, mert hát minket nem erre neveltek, ellenben van bennünk egy egészséges adag cinizmus.
Nos, a hely gyönyörű volt, a társaság kozmopolita, az aggodalom pedig fölöslegesnek bizonyult. Tapasztalataim az alábbiak.

(Not) Without My Daughter?

Tegnap végre volt időm leülni kicsit olvasni (úgysmint úgy döntöttem, hogy a házimunka ráér, úgyse végzi el helyettem senki), és találomra lekaptam egy könyvet a polcról. Lányom nélkül soha. Többször olvastam már, bár az első alkalom szörnyülködései után némi szkepticizmussal vettem a kezembe újra és újra. Érdekel az iszlám világ, a muszlim szokások - különös tekintettel persze az étkezési szokásaikra, elvégre gasztrobolond vagyok -, épp ezért nem tudom minden fenntartás nélkül elfogadni az amerikai nézőpontot, ahol - szerintem néha szenzációhajhász módon - az arab-perzsa világ satanizálása folyik. Ahelyett, hogy...

Az élet nagy rejtélyei

Vajon mi értelme a cukorral ÉS édesítőszerrel készült termékeknek?
Ha rosszindulatú akarok lenni, akkor arra kell gondoljak, ilyet csak valamiféle ördögien gonosz gyártó követhet el, végtére is a cukor hizlal, az édesítő rákot okoz(hat), tehát ártsunk minél többet alapon pakolja bele mindkettőt.
Vagy van aki azt hiszi, ez így egészségesebb? Olcsóbb? Tartósabb?
I'm confused.

Színház

Új Sylvester Lévay-Michael Kunze darab, Rebecca - a Manderley-ház asszonya. Gotta see that.

Néznivaló

Várós filmek mostanában: The Losers, Clash of the Titans (épp fantasy hangulatban voltam, mikor megnéztem a trailert, megfogott), Iron Man 2 (pedig nem vagyok az a kimondott Marvel-fan, ezt bárki ismerős készséggel alátámasztja), Robin Hood (nem kettő, nem három feldolgozást láttam már, de kíváncsi vagyok Ridley Scott mit tud belőle kihozni), Tron Legacy (az első Tron minden, mai szemmel már ráfogható hibája ellenére nagy kedvenc, és az előzetes alapján egyelőre úgy tűnik, a Legacy nem szenved 'másodikrész-betegségben'). És mivel nagy gyerek vagyok, Toy Story 3.