Eppur si muove... di più

MOTD

Without any comment to a particular person who behaved pretty much like this.

Et tu mi fili...?

Tévedés azt hinni, hogy a váratlan támadások hátulról következnek be. Amit sose várna az ember, sose feltételezne - na az mindig szemből jön. És hogy a közhelyeknek is legyen létjogosultságuk, időről időre önigazolnak. Most épp a 'baj nem jár egyedül' nevű kedveske. Ott áll az ember lánya gyomorba rúgottan, a reflexből bevágott ajtó mögött, és azon gondolkodik, vajon leüljön-e a szőnyegre vagy ne higgyen a szemének (gyomrának), és húzza ki magát, mondván, ez biztos csak tévedés volt vagy paranoia - ekkor jön egy szúrás oldalról, telibe, szív küldi szívbe szívnek szívesen. Ahogy azt kell. Aztán még egy-két pofon, csak úgy desszertnek, de azért kellő körültekintéssel, remekül elhelyezve. A kéz kiléte már csak külön ínyencsége a dolog abszurditásának. Akár egy rossz kvízműsor: három ember, másfél hónap, egy padló! A győztes pedig... a negyediiiik, akinek gratulálunk, hisz elérte a tűrésküszöböt!

Balansz

Ez afféle egyik szemem sír, másik nevet, vagy van egy jó hírem meg egy rossz, melyikkel kezdjem dolog. Hosszú hétvége, három nap mindenféle elfoglaltság után ma végre jutott időm némi sportra, lerongyoltunk egyik sarjammal tollasozni egy órácskát, aztán sajnos játszhatatlanná fújta a szél a légterünket, ekkor kitaláltam, hogy ebéd előtt még akár futhatnék is egyet, mire drága gyermekem lelkesen csatlakozott (ez a lelkesedés aztán gyorsan alábbhagyott). Viszont nekem se esett jól, és ez most meglehetős csalódással töltött el. Túlvagyok egy hathetes edzésprogramon, egyben lefutott harminc, majd negyven percen, készülök a midicittàra - ezek után mellbevágó volt, hogy nem megy. Ólomlábak, nyögvenyelés. Holnaptól rendezem soraimat: délelőtt midi-készülés, délután odakint az 5km ismétlése. Azért mégsem járja, hogy holmi szél, beton és napsütés kifogjon rajtam :)
De a másik szemem nevet, sőt ragyog: megvan az időpont, megyekrepülökutazooooooom! :) Holnap már részletek is lesznek.

Puzzled

Ha valaki megkérdezné, mi az a három dolog, amit nem tudok tolerálni, ezek lennének. Arrogancia. Ha valaki bagózik mellettem. Ha valaki megpróbál hülyének nézni. Úgyhogy most dühös vagyok, és ráadásul nem értem, mert a világon semmi teteje.

Süssfelnap

Újabb ok, hogy sürgessem a tavaszt: ki kell mennem Bécsbe. Általában véve nem vagyok képregényrajongónak mondható (persze ez alól is vannak kivételek, pl Neil Gaiman Sandmanje), sőt nem is a gömbölyded női formák vonzanak, viszont nagyon szeretem az ilyen és ehhez hasonló, retro-hangulatú pinupokat és reklámplakátokat. És ha már kint vagyok, nem esne rosszul valami olyan időjárás, hogy ne bemenekülni kelljen a múzeumba, és urambocsá egy sétálást is el lehessen követni :)

PC is BS

Azazhogy a politikai korrektség baromság. Nem először fog el ez az érzés, de ma konkrétan szem- és fültanúja lehettem, hogy merre van a ló másik oldala. Egyes villamos, Budáról Pestre, a szó szoros értelmében vett tömegközlekedés. Pici nénike, jó másfél fejjel alacsonyabb nálam, termetes piacolós kocsija alig kisebb, mint ő maga. Szegénynek külön pechje, hogy nem a rátermett dzsungelkommandós-pestinyugdíjas kategória versenyzője, halkan elnézést kérve próbál az ajtó közelébe férkőzni leszállás céljából. A megszólított háta nem reagál, nénike lavírozik a kocsival. A hát nem mozdul fikarcnyit se, nénike tovább lavírozik a teli villamoson. Mire is a megszólított mellett álló, vele társalkodó, genetikailag nőnemű lény hátrafordul, és magas C közelébe ívelő hangnemben konkrétan leugatja a nénit: "Nem tudna vigyázni?! Mozgássérült vagyok, és pont a fájós lábamra tolta rá a kocsit!" (Semmi látható jele egyébként.) Néni elnézést kér, mentegetőzik. A lény elfordul, és fennhangon, hogy a fél villamosközönség hallja, "odasúgja" utazótársának, a hátnak: "Nem értem, hogy lehetnek az emberek ilyen bunkók. Miért nem lehet tekintettel lenni ... Minek utazik ilyen szar kocsival... Miért ilyen bunkók az emberek, hihetetlen." Nénike figyelmen kívül hagyja az intelligencia eme ragyogó megnyilvánulását, és szolidan próbálkozik: "Elnézést, segítene leemelni a kocsit leszállásnál?" A válasz mint jogosnak vélt felháborodás, egy pillanatot sem késik: "Menjen maga a picsába! (sic!) Szálljon le, ahogy akar!", majd ismét fél percnyi fennhangon elkövetett szocializációs szegénységi bizonyítvány kitöltés következik.
Politikai korrektség. Emberi jogok. Méltóság. És ugye még csak el se lehet küldeni visszakézből a búsba, mert akkor mindjárt megy a szirénázás, hogy őneki külön jogai vannak és kötelező tisztelet meg minden... Innen üzenem az illetőnek, hogy a jogok egyenlőek, és ha én viselkedtem volna hozzá hasonlóan, akkor engem teljesen jogosan érzéketlen sötétparaszt seggfejnek tartott volna vagy három tucat ember, akik jelen voltak, és attól, hogy ő bizonyos tekintetben más, a modorára nincs mentség. Lehet, hogy fizikailag mozgássérült, de szociálisan nyomorék.
Tudom, hogy nem mindenki ilyen, de sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy az ehhez hasonló figurák száját nyitjuk még nagyobbra a PC-vel. És ez szomorú.