Balansz

Ez afféle egyik szemem sír, másik nevet, vagy van egy jó hírem meg egy rossz, melyikkel kezdjem dolog. Hosszú hétvége, három nap mindenféle elfoglaltság után ma végre jutott időm némi sportra, lerongyoltunk egyik sarjammal tollasozni egy órácskát, aztán sajnos játszhatatlanná fújta a szél a légterünket, ekkor kitaláltam, hogy ebéd előtt még akár futhatnék is egyet, mire drága gyermekem lelkesen csatlakozott (ez a lelkesedés aztán gyorsan alábbhagyott). Viszont nekem se esett jól, és ez most meglehetős csalódással töltött el. Túlvagyok egy hathetes edzésprogramon, egyben lefutott harminc, majd negyven percen, készülök a midicittàra - ezek után mellbevágó volt, hogy nem megy. Ólomlábak, nyögvenyelés. Holnaptól rendezem soraimat: délelőtt midi-készülés, délután odakint az 5km ismétlése. Azért mégsem járja, hogy holmi szél, beton és napsütés kifogjon rajtam :)
De a másik szemem nevet, sőt ragyog: megvan az időpont, megyekrepülökutazooooooom! :) Holnap már részletek is lesznek.