Távozz tőlem!

Az idei ECs-tábor egyik legkedvesebb momentuma, avagy hogyan hozzuk a legrosszabb szerepjátékos sztereotípiát.
Utolsó előtti nap kuporgunk nem messze a hintáktól, az egyik asztal körül, már jócskán benne a kalandban. Mesélőnk, B. épp lelkesen ecseteli a felfedezett - és megszakítani óhajtott - démonidéző szertartás részleteit. A hangulatteremtés kellőképp szuttyogós, de végtére is nem Miss Marple teadélutánján vendégeskedünk. A csapat tanakodik, ki milyen módon avatkozzék közbe - nem igazán a béketárgyalásos módszer körül folynak a gondolatok - mikor is egy fiatal pár, éppcsak totyogós kisgyerekkel besétál a képbe. Jólnevelt emberként köszönünk, majd figyelmünket ismét a képzeletbeli helyszín felé fordítjuk. A mesélő tovább osztja az instrukciókat a játékosoknak; heves küzdelem dúl, a démon nem materializálódhat. Minthogy én ülök szemben a hintával, látom, ahogy a szülők óvatosan hintáztatják egyszem utódukat. Ahogy azt is, amint a mese iszamosodásával párhuzamban - "jó, most eltaláltad, hatalmasat reccsen az orra, és elkezd dőlni belőle a vér... az áldozati asztalon fekvő kertész tompán hörög" - sápad az arcuk, fagy le róla a mosoly. Karakterem lerongyol a pincébe vezető lépcsőn, hogy segítségére legyen a többieknek, helyzetleírást kérek a mesélőtől. Miközben hallgatom, hogy a feláldozni készült egyén kivérzik az asztalon, egy leütött ember hever valahol a padlón, kettejükkel küzdenek a társaim, és valaki sarokba szorítva kuporog a fal mellett, szemem csücskéből észlelem, hogy a két fiatal lassan, mellőzve a hirtelen mozdulatokat, leemelik sarjukat a hintáról, és kissé űzött tekintettel, alig visszafogott sietséggel elmenekülnek. A mese megakad egy pillanatra, követjük őket a tekintetünkkel, majd B. arcán angyali ártatlan mosoly terül szét, és vállat von:
- Rosszkor jöttek.

Daily elitism

Szembesítés

Mi az élet célja?

Mi a te életed célja?

Robot-shower

Szóval biztosan késő van, legalábbis erre fogom, mert eddig abszolút megálltam a darálást, és csak szépen egy-két részenként nézek sorozatot, de első pillantásra én is dalekot láttam benne, csak aztán elolvastam a szöveget.
De akkor is dalek.

Sweet irony

Van abban valami bájosan ironikus, amikor az ember lánya olyas kurzusra iratkozik be egy amerikai egyetemre, amit világéletében nagy ívben elkerült még magyar nyelven is. Aztán kiderül, hogy lehet ezt érdekesen és élvezhetően is előadni. Outrageous.

Daily 'get off your rear'

"Start where you are. Use what you have. Do what you can." (Arthur Ashe)

You scream... well, erm... ice cream

Ha már furcsa szokás, meg mert úgyis mindennek van világnapja: hát a jégkrémnek egy egész világhónapja van. Bizony.
Ronald Reagan, egykori amerikai elnök ugyanis annyira szerette a jégkrémet (ezzel egyébként az emberek jelentős hányada egyetért), hogy annál már csak a népszerűséget jobban (elvégre politikus színész politikus volt az istenadta), és arra hívta fel hőn szeretett népét, hogy eme zseniális feltalálmányt ünnepeljék meg méltóképpen. Mire föl a Nemzetközi Jégkrém Szövetség (IICA) azt javasolta, legyen ezen ünnepségek hava a július, mivel akkor úgyis igen nagyon meleg van, a hónap harmadik vasárnapja pediglen nyilváníttassék Nemzeti Jégkrémnappá. Kicsit kommercialistának tűnik az időpontválasztás, de borítsunk rá fátylat, elvégre mégsem lehet decemberben örvendeni egy doboz fagyott, ízesített tejnek. És marketingfogás ide vagy oda, én is beneveznék egy jégkrémfesztre.

(Forrás: www.idfa.org)