Most, hogy végzős vagyok, és nyár végétől remélhetőleg diplomás, próbálom felderíteni a lehetőségeket, böngészem az álláshirdetéseket. S noha nincsenek vérmes reményeim, egyre borúsabbnak tűnik a kép.
Olybá tűnik, hogy a médiában - legalábbis annak az írott ágában - a hirdetők elég jelentős része ingyenmunkást keres. Persze szépen, kevésbé szépen leplezik: "gyakornokok figyelmébe", "óriási lehetőség bekerülni egy izgalmas csapatba", "ugródeszka a pályán", "szakmai referenciát adunk", "lehetőséget biztosítunk sajtórendezvények, konferenciák látogatására", "publikálási lehetőség", "kiélheted a kreativitásodat"... ésatöbbi, ésatöbbi. Az elvárások: légy lelkes, önálló, kreatív, fáradhatatlan, megbízható, felelősségteljes, és publikálj napi x cikket. Ja és légyszi küldj már egy (két, három...) próbacikket. Lefordítva: ingyen munkásokat keresünk, akik puszta lelkesedésből napi négy-hat órát rászánnak a szabadidejükből a cégünkre - kutatnak, figyelemmel kísérik az eseményeket, valamint részt vesznek sajtótájékoztatókon és a szerkesztőségi megbeszéléseken - és mindezt jó kedvvel, bőséggel pontosan és megbízhatóan teszik, persze hálásan a kitűnő lehetőségért. S hogy az olykor még tematikailag és formailag is meghatározott próbacikkek mire kellenek, azt mindenki döntse el saját szája íze szerint. A végére odabiggyesztve pedig megtalálható a kiskapu, amitől egyrészt fairnek tűnik a hirdetés, másrészt felvillan a lehetősége egy tényleges munkának: x hónap után továbblépési lehetőség, főállású újságíróként. Mhm. Vagy egy másik palimadár felvételének az eltelt idő alatt kinyílt szemű ember helyére.
Az egyik közösségi oldalon egy ilyen hirdetést a hirdetője úgy próbált megvédeni, hogy "a gyakornoki pozíció lényege, hogy megmutasd, tényleg jó írói vénád van". Igen, egy állás betöltése kockázat. De mindkét oldalról. Mindkét fél reszkíroz, hogy vajon megfelel-e neki az adott munkakör/munkavállaló. Erre találták ki régen a próbaidőt, aminek végéig az illető bátran elbocsátható, de ő is arrébb állhat hosszas procedúrák és következmények nélkül. Kétoldalú védelem, szemben az efféle, gyakornoki állásnak álcázott ingyenmunkákkal. A cég nem akar veszteni rajtam, ez nyilvánvaló. De én milyen lehetőséggel élhetek, ha nem akarok veszteni a cégen? Nekem mi a biztosítékom, hogy x hónap után tényleg főállásúként dolgozhatok, és nem elküldenek (jobb esetben valóban papírral/ajánlással/referenciával), hogy aztán megint belefuthassak egy "szuper gyakornoki lehetőségbe"? És nem utolsósorban: amíg ők remekül megspórolják rajtam az esetleges bukta lehetőségét, addig én miből vegyem a kenyeret a boltban?
Nem mondom, hogy nincs az a cég, ahol ne dolgoznék szerelemből, de egyrészt ezen igen csekély számú helyek egyike sem Magyarországon található, másrészt én sem napfényből élek. A diplomámat is tanulás és nem kevés pénz ráfordításával szerzem, abban a reményben, hogy megtérülő befektetés. És sajnos rossz tapasztalataim is vannak az elvégzett ám ki nem fizetett munka témájában. A gyakornoki munka maradjon a szakmai gyakorlatukat végző diákoké. És tessék tudomásul venni: az (újság)író is pénzért dolgozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése