Test: ébresztő!

Épphogy hazajöttünk kedden, szerdán már hivatalos ügyeket kellett intézni, hát gondoltam, kössük össze a kellemest a mackósajt, beugrottunk a BSI-be is, és kértünk egy rajtszámot vasárnapra. Péntek, szombat vizsga, szóval nem értem rá nagyon parázni, tegnap este azért már zabszem kicsit (jajistenem, mi lesz ha nem sikerül, mi lesz ha utolsó leszek, mi lesz ha.... ), meg némi morgolódás, hogy a páratartalmat elnézve inkább úszni fogunk (meg is volt, tetőtől talpig, saját verejtékben). Ott viszont elmúlt minden para: jó volt a hangulat, mindenki mosolygott, a sok piros pólótól úgy nézett ki a tömeg, mint egy csomó óriás katicabogár, és a meleg ellenére még jobban is futottunk, mint előre számoltam az edzéseink alapján. Na jó, kis fintor: kénytelen voltam belesétálni, mert úgy a kétharmadánál már úgy éreztem, parázslik a tüdőm, és legalább negyvenöt fok van, de azért elsőnek nem volt rossz. Az utolsó ötszáz méteren kifejezetten jól esett a korábbi futam versenyzőinek biztatása ("hajrá, már nincs sok"); befutni a célba, na az meg örömmámor volt. A fiúk ott integettek, hajráztak és fotóztak; szuper érzés volt.
Következő cél: félmaraton. ;)