Sirályok, csizmák, ciprusok

Ott délebbre, a Földközi-tenger környékén közelebb van az ég. Nagy és azúrkék és ragyogó, és olyan szépen feszül a város fölé, hogy az embernek kedve lenne megérinteni, és végigsimítani rajta. Mondjuk egy május végi hajnalon, egy római lakás ablakából kinézve, mikor még hűvös a hajnal, de már érezni a napsugarak melegében a dél tikkasztó forróságát.
Ez a Róma mintha nem is az a Róma lett volna, mint amitől múlt ősszel elbúcsúztam. Persze, színesebb volt, zsúfoltabb és harsányabb, hiszen turistaidény van, de nem csak ezért. Új arcait láttam, kicsit, icipicit talán beleshettem a kőcsipkés-tornyos színfalak mögé is.
A szállás belopta magát a szívembe berendezésestül, aranyos házigazdástul. Jó érzés volt úgy kinézni az ablakon, hogy alattunk egy csupazöld-csupavirág tetőterasz széplett. Mókás volt sirályok rekedt kacagására ébredni hajnalonta, éjjel meg ufónak nézni egyiküket-másikukat. Nem vittünk magunkkal se térképet, se útikönyvet, se hátizsákot; álruhás turistaként kóboroltunk a városban. Muszáj volt megállapítanom, hogy a római nők nem egészen komplettek, hogy holmi (elmebeteg) divathóbortnak hódolva harmincegykét fokban csizmát húznak (nem, nem bokacsizmaszerű szandált/sarut, hanem csizmát) - nyáriruhához, miniszoknyához, sorthoz... Szombaton, mint minden rendes család, kiruccantunk a Villa Borghese parkjába meg állatkertbe :) (ami közel nem olyan szép, mint a budapesti, de azért már ott is kezdik átalakítgatni). Este pedig funból mozi. Kicsit reménykedtünk, hogy csak feliratos lesz, de kitettek magukért, szinkronos verziót láthattunk. Mind a hét ember, aki bent ült a teremben. Igaz, kiderült, hogy a fél kilences előadás arrafelé valami matinénak számíthat, mert kifele jövet viszont elég nagy tömeg csoportosult már a bejáratnál. Szerencsére a megértéssel sem akadt különösebb probléma, mivel akcióvígjátékot választottunk (ja, meg persze én gagyogok valamennyit olaszul, ezt mindig elfelejtem >:) ).
Kinézni az étkező-konyha ablakán, látni a San Giovanni szobrait a háztetők közt, marék hideg cseresznyével ücsörögve fölnézni a méregzöld ciprusok fölött a kék égre, egy szelet utánozhatatlanul finom vékonytésztás pizzával lekucorodni a Re di Roma egyik padjára és hagyni, hogy körülzsongjon a jövök-megyek-mobiltelefonálok-kutyátsétáltatok mindennapi élet.... na minden másra meg ott a mastercard :)