Ünnep, oly szép...

... a gyertya ha ég. Harminc. Merthogy ennyi éve már, hogy az Edda Művek jelen van a színpadon, a stúdiókban, a köztudatban. "30 éves az Edda Művek - Jubileumi koncert" hirdette a kisoroszi Duna-ünnep műsora. Ohohó, Edda-koncert tavaly is buli volt, idén nyilván még inkább kitesznek magukért az évforduló kapcsán, ott kell hát lennem. Az 'Isten-család-békesség-sámándob-drágavéreim-fogjukmegegymáskezét' rózsaszínkés, enyhén émelyítő cukormázon idén is túltesszük magunkat, az egy-két újdonatúj, hasonló stílben fogant dalt kibírjuk, de a régi Edda kedvéért ki kell menni. Öcsém is jön, remekség, együtt ordítani a régi dalokat talán enyhít a 'de vén is vagyok én, hogy nekem ez zene' feelingen.

A hepöning elvárásainkat felülmúlóan olyan dalokkal indult, amiket még soha nem hallottam koncerten (pl A keselyű) és régi (értsd: a kezdeti időkből való) dalokból készült pörgős mixszel. Elismerően néztünk egymásra: naigen, jó lesz ez. Aztán hirtelen váltás: kis átvezető szöveg után egy szám a harmincas albumról - jólvan, homlok megtöröl, túlvagyunk a politikai részén a shownak, jöhet a klasszik Edda vonulat. Hát nem jött. Egy jól eltalált új dal után ismét szöveg, aztán andalgás a legújabb albumról. Majd még egy. Utána andalgás régebbi albumokról. A hangulat észrevehetően leült. A közönség értetlenül ácsorgott, az első sorokban némi csápolás ugyan még volt, de a többség láthatóan nem nagyon tudott mit kezdeni a dologgal. És ez így folyt még jó darabig; a pörgést csak a Kölyköd voltam, A kör és a Szálljunk fel hozta vissza valamelyest, de aztán kihunytak a fények.
Csalódott vagyok. És nem csak azért, mert egy jubileumi koncerttől az ember sokat vár, hiszen a hangulat egy teljesen átlagos koncerten is 'kötelező'. Nem emlékszem már, ki mondta, de egyetértek vele: nincs rossz közönség, csak rossz színész van. És ugyanez vonatkozik a showbiz egyéb szereplőire is. A hangulaton pedig vajon segít-e vagy ront, ha percekig tartó ömlengő szónoklatokat kell hallgatnunk, vagy minden második szám véget nem érőnek tűnő húrszaggatással próbál mégis véget érni, majd a 'hatalmas közönségsikerre való tekintettel' a szám utolsó refrénje még vagy ötször megismételtetik? A közönség kínos feszengése utóbbira enged következtetni.
Hogy már nem Egy ez a tábor, azt rég tudjuk. De hogy most már az Ünnep is megfakult...(Nevezett szám el sem hangzott. Egyébként.)