Nem, szó sincs vadromantikus, szocreál 'felvonulókkérték' nosztalgiáról, csak megpróbáltam elképzelni, milyen lehetett New York a századfordulón egy-egy napra.
Egy bizonytalan eredetű, a gyarmati időkig visszanyúló szokás rendeletté emelése ugyanis megteremtette a Moving Dayt, vagy ahogy néha nevezik, a Rent Dayt. Ezen a napon - minden év május elsején - pontban kilenc órakor az összes new yorki bérleti szerződés, melyen egyéb dátum nem szerepelt, lejárt, a bérlőknek pedig új lakhatás után kellett nézniük. Az emberek próbáltak már előre tájékozódni a kedvezőbb bérleti díjjal kecsegtető helyek felől, de amikor eljött a nap, az maga lehetett a zűrzavar. Korabeli dokumentumok szerint a városi szállítóeszközök nem voltak elégségesek azt a mennyiségű forgalmat ellátni, amit május elseje rótt rájuk, és New Jerseyből, valamint Long Islandről is jöttek gazdák, hogy a tömeges költözködéshez szekereiket - nyilván borsos áron - rendelkezésre bocsássák. De a helyi fuvarosok sem voltak szégyellősek: az emberek olykor egy heti bérnek megfelelő összeget is fizettek a költözködésért.
A város növekedésével a káosz is egyre kezelhetetlenebbé vált: a forgalom megállt, a város élete lebénult. Hogy elkerüljék a tömegnyomort, egyesek elkezdtek egy-két nappal a hivatalos Moving Day előtt vagy után költözni, egész "költözőhétté" nyújtva ezzel az eseményt. S bár voltak hangok, melyek szerint ez nem más, mint nagyszerű lehetőség a főbérlőknek, hogy minél jobb árat csikarjanak ki lakóiktól, a szokás tovább élt és virágzott, sőt, a XX. század elején, feljegyzések szerint egymillió ember pakolta fel a holmiját, és vitte másik lakásba minden tavasszal.
A fura szokásnak végül a második világháború és az azt követő időszak vetett véget; míg a háború alatt a költöztető cégek nemigen találtak megfelelő embereket a munkára, a háború utáni években a lakáshiány és a bérleti díjak szabályozása lehetetlenítette el a Moving Dayt, pontot téve ezzel a májusi káosz korszakára.
(Forrás: en.wikipedia.org)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése