Karácsonyi vásár

You know: az a hely, ahova a sok zakkant ember kimegy lökdösődni, valami olyan koreográfiájú táncot járni, melyet mintha senki sem tanult volna meg rendesen, ezért mindenki a másik lábán tapos, no és nagyjából másfél óra múlva hozzáfagyni a közelebbről meg nem határozott halmazállapotú csapadéktól nyálas kockakövekhez.
És mégis jó. Nekem most például azért, mert szeretem a hangulatát, kicsit levezethettem a holnapi napomat, amit a hátam közepére sem kívánok, és újfent kiderült, hogy vannak más lököttek is. Az egész egy habos-pihés-szárnyas glóriával kezdődött, amit megláttam valaki fején, és elhatároztam, hogy márpedig nekem ilyen kell. Lett is, némi forralt bor után mindhárman viccesnek találtuk, hogy a fejemre is rakjam, s már az utolsó kört róttuk a bódék közt, mikor egy csapat mosolygós, biciklis Mikulás egyike odaszólt: "Helló, kolléga!". Made my day. Rövid dumcsi után még egy szaloncukorra is jó voltam a gyanúsan sportos és alulkoros Télapónál. (Ennél gyakorlatibb hasznára Dani mutatott rá, mondván így kell ezerötszázért havibérletet venni, mikor a BKV-ellenőr úgy rácsodálkozott a glóriámra, hogy az orra alá dugott napijegyem kb mindegy is volt...)
Kellett ez a holnap előtt. Köszönöm... kolléga :)