2010. március 1., hétfő

A tízmillió szakértő országa

Egy publicista véleménye a választásokról.
A bevezetés szerint növelni kell a választókedvet a nem szélsőséges szavazókban. Ez eddig oké, a cikk akár nekem is szólhatna, hát elolvasom, bár lelki higiéném megőrzése végett általában távol tartom magam a politika nevezetű cirkusztól Most is ehhez kellett volna tartanom magam. Az csak egy dolog, hogy kis hazánk egyik legszélesebb rétegben űzött nemzeti sportjától, a személyeskedő, lenéző minősítgetéstől lilapöttyös kiütést kapok, de a bicskát a zsebemben igazán az utolsó bekezdés nyitja ki (és nem a helyesírási hibáival).



"S akiknek a Fidesz nem opció, azoknak el kell menniük, minden fenntartásuk ellenére, megerősíteni voksukkal a szocialistákat. Bármennyire fájdalmas: aki tavasszal nem szavazz, vagy valamelyik kieső bohócpártra szavazz: a Jobbikot segíti."

Kell?! Legutóbbi értesüléseim szerint Magyarországon demokrácia van, általános választójog ami egyfelől azt jelenti, hogy eldönthetem akarok-e szavazni egyáltalán, másfelől pedig azt is, hogy szívem joga rábökni bármelyik pártra/szervezetre/jelöltre, hogy őt szeretném látni négy éven keresztül a Parlamentben, amint az ország szekerét tolja és érdekeimet képviseli. A választásomnak minden esetben következményei vannak, nyilván. De szeretném, ha néznének annyira felnőttnek, hogy tudom, milyen következményei. És szeretném, ha tiszteletben tartanák azt is, ha a következmények ellenére is úgy döntök, ahogy (akár protest szavazat az enyém, akár nem). Mondjuk azért, mert nekem esetleg fontos a másnap reggeli tükörbe nézéshez, hogy csupán a választási számok szépítéséért nem szavaztam olyasvalakikre, akik már eljátszották a bizalmamat. A fenntartásaimat alkalmasint, jó okkal félre tudom tenni. A gerincemet nem is akarom.
Besorolása szerint a cikk vélemény. Annak viszont - a fentebb említett okok miatt - arrogáns. Tehát lehet, hogy nem a kívánt célt fogja elérni. Ezen is el kéne gondolkodni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése